AZ UTOLSÓ HÁRMAS

Csak tudnám, hová tűnt az elmúlt húsz év!?? Úgy értem, még csak most voltam tizenkilenc!! Hihetetlen, komolyan. Rengeteg dolog történt velem az elmúlt években, volt sírás, de több nevetés, vagyis igyekszem csak a nevetésre emlékezni, események, emberek jöttek, mentek. Megéltem egy-két születést és sajnos számos halált is. Ilyen ez a fránya élet. Az érzelmi skálának szinte az összes fokát megjártam, voltam nagyon boldog és mélyen depressziós is. Az ember általában kerek évfordulókon készít némi számadást önmagában, önmagának, de mivel az én életemben most történtek és történnek folyamatosan nagy változások, így most kell átgondolnom, hogy eddig mit csináltam jól vagy rosszul, és mi is legyen a következő lépés, mi az, amit el akarok érni. Most kell döntéseket hoznom, lehetőleg olyanokat, amiket később nem bánok meg. Volt már, hogy sikerült, úgyhogy optimista vagyok.:)  

Azzal zártam a múlt évet, hogy felmondtam a munkahelyemen. Évekkel ezelőtt kellett volna, de mindig bizakodtam (aka. áltattam magam), hogy majd jövőre jobb lesz. Azóta sok jövőre telt el, és miután természetesen nem javult a helyzet (sokkal rosszabb lett), végleg betelt a pohár. A mai világban csak úgy otthagyni egy munkát kamikaze akciónak minősül, gondolhatnánk, de bizony van bennem annyi kurázsi, és remélhetőleg van még annyi időm, hogy új életet kezdjek. És teszem majd mindezt Londonban, tavasszal. Izgalmas kaland lesz, nagyon várom, és ha érdekel benneteket (akkor is, ha nem:), küldöm a helyzetjelentéseket, fotókat a gasztronómiai és egyéb élményeimről. Esőkabát, gumicsizma és útikönyv beszerzése folyamatban.

Szóval ma betöltöttem a 39. életévem. Ezen jeles alkalomból az én drága anyukám, ahogy minden évben, most is kitett magáért, és nagyon klassz dolgokat készített. Először is egy isteni csirkés-gombás-narancsos-tárkonyos ragut nokedlivel, és egy szintén isteni csokis-epres tortát. Majd hozom a recepteket is, egyenlőre csak néhány fotó ízelítőnek.